Nyári zápor

Manyi 11Álmodom tán, hajdan, mikor még mezítláb futottunk a réten át, voltunk, úgy talán 7-8-9-10 évesek.


Anyánk egy héten egyszer a piacra ment, emlékszem, amikor először hozott vajat, nem kentem kenyérre, úgy kértem magába, ízlelgettem, finom volt, még ma is érzem annak a vajnak ízét, nincs is ma hozzá hasonló.
A friss tej ízét sem felejtem, melyet Anyám reggelente fejt az istállóban lakó Riska névre hallgató tehénkénkből.
Sajtárban hozta, még langyos és habos volt, mikor a konyhába a tejjel reggelente megérkezett.

piros_pottyos_deruselet

Már vártuk a piros pöttyös bádog bögrénket szorítva, a legfinomabb friss kenyérrel volt, melyet hajnalban Anyánk a kemencében sütött.

.
A frissen sült kenyér és a lángos illata, minden szó nélkül ugrasztott ki a dikóról, mely mindig friss szalmával volt feltöltve.
Akkor ott falun, a szárnyaló, verőfényes, napsugaras, ég alatt, a nyári szünidőben, a szabadság mámorító érzésével kergettük naphosszat az égen futó felhőket.
A réten, a magas fűben, hol pipacsok és búzavirágok nőttek, hanyatt fekve bámultuk fenn, a kék égen megpihenő pihe-puha bárányfelhőket, ott vonultak fönn, hol gyorsan, hol lustán-lomhán.
A szitakötők rajzáskor gyönyörű színekben röpködtek-szálltak, ide-oda, mi próbáltuk megfogni, de elkapni egyet sem tudtunk.
Árokpartján papsajtot szedtünk, kibontottuk, és megettük.

.
Az út szélén nőtt eperfa termését, de nagyon szerettük.
Volt ott fehér, kék és lila színű is. Az íze, ha érett volt, mint a méz oly édes volt.
A baj csak akkor volt az eperrel, ha színes volt, ruhánkat megfogta, szidott is szegény Anyánk érte, kimosni sem tudta, ott maradt nyoma örökre, a gyümölcs színének.

Hál Istenek ez sokszor nem ismétlődött meg, hisz a glott gatyán és bugyikán
kívül nyáron, ott falun, rajtunk nem is igen volt más.
Majd hirtelen, e futkározások közepette, zápor kerekedett, de olyan ám, mint a mesében.

deruselet_szivarvany

A zápor-függönyén keresztüllátni nem lehetett, de a nap sütött, melegen, hűvös nem lett, majd ahogy jött, úgy abbamaradt, utána a ködpára burkában csak a sok gyermek boldog sikongatása hallatszott. A langyos zápor megmosdatott mindannyinkat.

.
Leírni nem lehet, ahogy mondják a régiek, ha süt a nap és esik: „veri az ördög a feleségét” milyen gyönyörű volt együtt a zápor és a napsütés, majd megjelent fönn az égen a szivárvány, azóta sem láttam „földtől-földig” érő teljes szivárványt, csak ott, az alföldön, hol gyerekként éltem én.
Miközben az égen a színpompás szivárvány tündökölt, mi a meleg pocsolyákban mezítláb tapicskoltunk, közben az idő is elszaladt, mit észre sem vettünk, csak azt, üres a hasunk, éhesek vagyunk.

.
Halljuk ám messziről, gyerekek, gyertek: Erzsi, Pityu, Imi, Manyi……! Hol tekereg ez az apró nép, kész az ebéd. A két nagyobb testvérünk már nem szaladgáltak velünk, ők már komoly segítség volt szüleinknek.
Ebédre krumpli leves és káposztástészta jutott, mely hozzávalói majd mind megteremtek a veteményesben, hús csak vasárnap került az asztalra.
Ebéd után az eperfa alatt ki olvasott, ki verset faragott, ki sárból traktort formázott, vagy eldőlt és aludt egy jót.
Éltük a falusi kisgyermekek gondtalan, szabad édes életét, rég volt, de szép is volt…

Történt 19.. július havának egyik napján “Manyi”

 

Ha tetszett Neked, akkor légy kedves oszd meg. Köszönöm!

2 Responses to Nyári zápor

  1. Aranyi Árpádné szerint:

    Édes Mónikám!

    Olvasás közben, szinte újra éltem gyermekkoromat.
    Egyébként is, ha rossz kedvem van, mindig elmerengek és próbálom visszaidézni az emlékeket. Jó volna visszamenni az időben. Szinte mi is, ugyanúgy éltük a gyermekkorunkat, mint Ti. Tehénkénk igaz nem volt, de a drága Nagynéninktől hordtuk és amikor odaértünk, már várt minket a meleg, habos tej.Nagy volt a szegénység, de mégis nagyon boldogok voltunk.

    Szép délutánt szereztél nekem.
    Pillió puszi Marcsi

Hozzászólás a(z) Kígyósi Moni bejegyzéshez Kilépés a válaszból

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.